Tersánszky Józsi Jenő, aki legkitűnőbb könyveiben is szívesen folyamodott a bűnügyi regény (esetleg a lektűr) bizonyos - jobbára ironizáltan alkalmazott - elemeihez, nemesponyvának azokat a munkáit nevezte, amelyek témában, előadásmódban némely huncut engedményeket tesznek. Ahogyan Németh László fogalmazott: "Tersánszkyban mindig megvolt a kettősség: csibészmód figurázni, s a legelőkelőbb művészi igényeket kielégíteni". E kötet változatos terjedelmű és jellegű - 1927 és 1942 közt keletkezett - írásaiban jobbára annyi a közös, hogy egy vagy több személy -egy férfi; egy nő; leginkább egy férfi is meg egy nő is - tilos ösvényeken jár, s ez természetesen kisebb-nagyobb, végül azonban kendőzhető vagy feloldható galibákkal és különféle élettanulságokkal szembesíti őket. Az olvasónak úgynevezett "felhőtlen" örömben van része - holott a világ- és emberismeret igencsak változatos meteorológiájával találkozik.