Az öt ciklusra tagolt kötet verseiből tragikus női sorsok bontakoznak ki, haldokló, tetszhalott, élőhalott nők szólalnak meg, a sírástól szaggatottá váló lélegzetvétel rapszodikusságával. Megnyomorított lelkű nők mozaikszerűen összeálló és egymásba játszó monológjai ezek a versek. Lett légyen szó patriarchális környezetről, háborús miliőről vagy a kórház nyomasztó világáról - a közös nevező minden esetben a teljes kiszolgáltatottság. Sötét, mély fájdalom ivódott Terék Anna verseinek minden sorába. Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.
