Manapság nem könnyű gyereket nevelni, tanítani, párkapcsolatban élni vagy épp párkapcsolatot kialakítani, s emellett lépést tartani a korral. Épp azt az időszakot éljük, amikor összefonódik az online és az offline tér, amelyben nehéz megtalálni az arany középutat. A népszerű pszichológusnő legújabb könyve a nárcizmus mindennapi megnyilvánulási formáiról szól. Vajon már észre sem vesszük, hogy önzőbbek lettünk, mert hozzászoktunk a bennünket körülvevő nárcizmushoz? Ennek legsúlyosabb következménye, hogy a kapcsolatok kevésbé lesznek fontosak számunkra. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek önmaga számít leginkább, kapcsolataink hőfoka szükségszerűen csökken, s vele együtt az empátiánk is. Mindenki sikeres és boldog akar lenni, ami természetes igény, miközben a szülők és tanárok érzik, hogy változnak a gyerekek, a szokások, a normák. Így egy érzelmileg nehezülő világban kell összehangolni az otthoni érzelmi nevelést és az iskolai viselkedést az X generáció pszichés állapotával, valamint az Y és Z generáció érzelmi szükségleteivel. Nem nehéz belátnunk, hogy mindenki részéről szükség lenne aktív részvételre, mert egyedül már senki nem tudja megváltani a világot.
