Ba'r a polga'ri ta'rsadalom „szabad”, amennyiben nem kaszt-ta'rsadalom e's nem teokra'cia, de nem a szabadsa'g civiliza'cio'ja, mert civiliza'cio' csak olyan eszko¨zo¨k tu'lsu'lya'ra e'pu¨lhet, amelyek nem tetszenek a ke'nyszer szfe'ra'ja'hoz tartozo'knak. Semmi ko¨zu¨nk ahhoz, hogy nincs kasztos-rendies hierarchia. To¨rte'netesen nincs. De ez nem civiliza'cio', ez az ero? te'nye, amelyet az ero? ugyanu'gy megdo¨nthet - csak akkor nem do¨nthetne' meg, ha sokan hinne'nek benne, hogy az ero?viszonyokto'l fu¨ggetlenu¨l jo' e's igaz.
A'm ezt az elso? vila'gha'boru' lehetetlenne' tette, mert mindenki annak mutatkozott benne, ami valo'ja'ban volt.
Azaz ma'snak.
Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának első darabja, a szerző 2000-2010 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat. A jelen krónikájaként olvasható írások a Kádár-korszak és a rendszerváltás örökségét, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást és az iraki háborút, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok ígéreteit és botrányos kudarcát, a magyar szocializmus neoliberális fordulatát és a jóléti állam leépítését, a 2008-as gazdasági világválságot és kezelését, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapozását tárgyalják, megmutatva, miként terjed a posztfasizmus a későkapitalizmus páncélozott burkában, de fel-felvillantva a valódi demokrácia és kommunizmus gondolatát is - a távoli horizonton.
