„Emelem poharam a legnagyobb holland művészre... Na jó, a második legnagyobbra. Először volt Rembrandt, aztán jött Typex.” Nick Cave A holland képregényrajzoló, Typex majdnem három éven át Rembrandttal élt: vele foglalkozott éjjel-nappal, esőben és szélben. Intenzív „együttélésük” eredménye ez a lenyűgöző vizuális csemege, amelyben a szerző megrajzolja „saját” Rembrandtját: a szeszélyes, hiú, arrogáns, nyers, sértődékeny, mindemellett elragadó és olykor szinte szeretnivaló festőt. Akit épp önnön zsenialitása tesz tönkre: nem tud mit tenni, hatalmas művésznek született. A Rembrandt című képregény nem kulturálisan korrekt hagiografikus irat, szentéletrajz – nagyon is életszagú és direkt, rendkívül tartalmas képeskönyv azoknak, akik testközelből akarják megismerni a XVII. század egyik legnagyobb festőjét. A rajzoló mesteri módon alakítja történetét: nagyszabású és részletesen megrajzolt tömegjelenetek néha szinte absztrakt, aprólékos részletekkel váltakoznak; komor barnával telerajzolt oldalak után szinte ránk zúdul a színek kavalkádja. És ízelítőül lapozzanak csak a Rattus ratus című fejezethez – amely az amszterdami pestisjárványt idézi fel –, meglátják, Typexnél szebb patkányokat senki sem rajzol.
