Fölöttébb misztikus a két poéta eme egymásra találása, hisz merőben különböző világokból, korokból és kultúrkörökből származnak. Faludy György az örökbohém magyar Villon, az örökös fenegyerek, míg Szőcs Géza a leheletfinom érzelmek költője, a leglíraibb versek művelője. Az egyik szobrász, a másik ékszerész és ötvösművész, az egyik Michelangelója, a másik Benvenuto Cellinije kortárs költészetünknek. Kalandos életük az ezredvégen találkozott, és olyan barátság alakult ki belőle, melyet majdan az irodalomtörténet is emlegetni fog.
