Rajzaimat Nádas Péter Évkönyv című elbeszéléskötetében az Október-november fejezet inspirálta. Ebben az írásában a várostól távol, vidéki életének futásélményeit, a szinte érintetlen természeti környezethez való személyes viszonyát, megfigyeléseit, asszociációit, s mindezekre reagáló spontán gondolatait írja le. Az elbeszélés olvasása közben felidéződtek saját élményeim, amikor ceruzámmal barangoltam be a Balaton-felvidék tájait. Vázlataim feldolgozása közben pedig - furcsa módon - analógiát véltem felfedezni "ceruzám futása", a rajzolás öröme, a papír érintésének, a kéz mozgásának érzelmi, fizikai tapasztalata és az író valóságos futása között. Göcsejben sohasem jártam, saját tájrajzaimhoz kapcsoltam az elbeszélésből idézett sorokat. Így hát rajzaimat nem illusztrációnak, hanem egy másféle hatást megjelenítő "szövegrajz" kompozíciónak tekintem. A szövegkörnyezetből kiemelt sorok a rajzokkal együtt újabb értelmezést, vizuális élményt jelentenek, talán azok számára is, akik korábban már olvasták Nádas Péter könyvét. A kötet második részében az Évkönyv idézett fejezete teljes terjedelmében olvasható. Köszönet Nádas Péternek, hogy hozzájárult szövegei felhasználásához.