A kötetben Szikszai Béni (1908–1985) Pestszentlőrinc-erzsébettelepi református templomban, 1977–78-ban elmondott igehirdetéseinek szerkesztett kiadása olvasható. „Isten azt akarja, hogy dicsősége rajtad keresztül áradjon a környezetedbe: hogy szentségét, újjáteremtő, megszentelő csodáját benned csodálják, és benned dicsőítsék Istent. Benned, a te szennyes, tisztátalan életedben kívánja megmutatni, hogy mivé tehet téged. Isten nem titokban akarja megszentelni magát benned. Imádkozz titkon, ajtódat behajtva, de élj mindenki szeme láttára, hogy lássák benned Isten újjáteremtő, dicsőséges, megrendítő szeretetét és térdre kényszerítő szentségét! Ha majd benned megszenteltetik Isten neve, akkor buzoghat fel ajkadon a kérés: »Jöjjön el a Te országod!« Engedd megtölteni üres, szennyes szívedet Isten dicsőségével, hogy eljöhessen körötted az Ő országa!” „Szikszai Béni nagy hatású igehirdetője volt annak az ébredésnek, mely a 20. század derekán mélyen áthatotta a magyar református egyházat, máig áldott gyümölcsöket érlelve. (…) A diktatúra évtizedeiben azonban nehezebb (emberileg szinte lehetetlen) feltételek között kellett folytatnia a Krisztushoz hívogatást. (…) Erre az időre esik ez a majd hatvan igehirdetés is, melyekben Ezékiel próféta könyvét magyarázza végig. (…) az 1970-es évek végén, a Felsőcsatári úti kis református templomban úgy prédikált a prófétáról, mint kortársunkról, és ugyanakkor úgy mutatta be a mi magunk életidejét, a 20. századi nagy civilizációs folyamatokat, a hagyományszakadásokat, az elvilágiasodást, a hittagadást, a semmibe vezető életutakat, a kis Magyarország külső és belső nyomorúságait, az egyház babiloni fogságát, mintha mindez a próféta korának leirata lenne. És ekként tárja fel az egész történelmet vezető isteni kegyelmet, mert Isten nemcsak mindenható, hanem mindent átható; hirdeti a hamis ígérgetésekből kivezető tiszta hitet; dicsőíti az önigazság gyötrelmeiből kioldozó jézusi áldozatot; és csodálja az önmegvalósítás átka alól felszabadító isteni szeretettörvényt. Ha szigorú ítéletet kell mondania, azt nem a maga ízlése alapján teszi, hanem az isteni kegyelem fényében hirdeti; ha ébredésre hív, azt nem prédikátori pózból sürgeti, hanem mint aki látja az üdvösség hajnalfényét; ha új életre kíván segíteni, akkor a halottakhoz szól, de mint akik számára kész a feltámadás.” Bogárdi Szabó István