Szentkuthy Mikós hagyatékából került elő a Barokk Róbert, az író tizenkilenc éves korában született regénye. A kamaszkor erotikus fantáziáit, a vallási túlfűtöttséget és a szellemi útkeresést nagy mesélőkedvvel, nem kevés bujasággal és iróniával felidéző mű most jelenik meg másodszor könyv alakban. "Elbúcsúzom Velencétol 2 heti kínlódás után. Az utolsó nap találok egy kis olasz lány szerelmére. Ott kell hagynom, a lelkem meg van mérgezve. Budapesten beállok titkos futuristának - de úgy látom, még a tehetségtelenséghez is tehetségtelen vagyok. A Baumgarten-pénz elfogyott: nem írtam semmit... Végső vezeklésképpen megírom szenvedéseim történetét, hogy ezzel lezárjam ezt a kort, és megpróbáljak "rendesen élni" belesüppedve a közösség koporsójába. Őszintén megvallok ebben az írásban mindent, és el is küldöm az alapítvány kezelőségének... Elolvassák és remekműnek találják. Kiadják a könyvet, világhírű lesz (valóban világhírű: nemcsak észtre, finnre, lappra, svédre, bolgárra és portugálra, hanem angol-francia-németre is lefordítják) és 1933-ban megkapom érte a Nobel-díjat."