A kötet olyan időszakról szól, melyre nem szívesen emlékezünk, pedig emlékeznünk kell, magunk elé idézve a történteket, hogy az önkény ellen eredményesen tudjunk harcolni. Talán némi vigaszt nyújthatunk ezzel a korszak áldozatainak, ha igazságot szolgáltatni nem is tudunk. A Rákosi Mátyás nevével jelzett korszakról van szó, melynek intézkedései, atrocitásai a magyar társadalom csaknem minden rétegét súlyosan érintették. A Rákosi-korszakot a proletárdiktatúra időszakaként ismerjük, államformáját népi demokráciának nevezték. Mindkét kifejezés abszurditásán érdemes elgondolkodni. A proletárok diktatúrája helyett Rákosi Mátyás és csoportja: Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József önjelölt és a szovjetek által jelölt vezetők diktatúrájáról beszélhetünk, és mint a következőkből kiderül, a rendszer a demokráciától fényévnyi távolságra volt. A könyvben található - már kutatható, de távolról sem teljes - hivatalos levéltári anyagokra támaszkodva és dokumentumokkal illusztrálva mutatja be a szerző a deportálás előzményeit, a kitelepítendők összeírását, a kényszerintézkedés törvényi hátterét, a kitelepítettekre vonatkozó szigorú megszorításokat. Foglalkozik a mentesítésekkel, illetve az áttelepülési kérelmekkel, melyekre ritka kivétellel elutasítás volt a válasz. Bemutatja a kitelepítésben eltöltött időszak súlyos megpróbáltatásait. Ezek fokozódhattak, ha vélt vagy valós kihágással vádolták meg a kitelepítettet, aki börtönbe, internálótáborba vagy valamelyik hortobágyi kényszermunkatáborba kerülhetett. A deportálás egész életre szóló nyomot hagyott elszenvedőiben. 1953-ban, az amnesztiatörvény következményeként, feloldották a kitelepítést, azonban a kitelepítettek nem térhettek vissza eredeti lakhelyükre, lakásukat, ingóságaikat sem akkor, sem később nem kaphatták vissza, megfigyelés alatt álltak. Figyelőlapjaikat a rendőrség hosszú ideig köteles volt naprakészen tartani. Évtizedekig az élet számos eseménye alkalmával, például elhelyezkedéskor, továbbtanuláskor, súlyos diszkrimináció érte őket, az osztályellenség bélyegétől nem tudtak megszabadulni. A könyv második részében emlékiratokban, visszaemlékezésekben, interjúkban, a kitelepítés alatt írt naplórészletekben és korabeli levelekben szólalnak meg a hajdani kitelepítettek.A könyv szinte egy időben jelenik meg Magyarországon, illetve az Egyesült Államokban, ahol Stigmatized: A History of the Internal Deportations in Hungary, 1951–1958 címmel lát napvilágot a Helena History Press kiadásában.