Szász Károly pontosan 100 évvel ezelőtt jelentette meg visszaemlékezéseit, amelyek az 1918 és 1919-es összeomlás időszakának történéseit ismertetik. A volt képviselőt, az Országgyűlés egykori elnökét a csőcselék „forradalmi törvényszéke” húsvét éjszakáján letartóztatta. Először a Markó utcába, később a Gyűjtőfogházba került, onnan egy hónapnyi szenvedés után szabadult ki, majd újra túszként tartották fogva. Szász Károly együtt raboskodott az akkori politikai, vallási és kulturális elittel, akiket már akkor el akartak pusztítani – ahogy Nyisztor Zoltán jezsuita szerzetes fogalmazott –, a bolsevizmus sátánjai. Szász naplójában szemünk előtt elevenedik meg a halálra ítélt magyar főváros, „a robogó teherautókkal, eszelős tekintetű vöröskatonákkal, vércsepofáju politikai megbízottakkal”, akik letartóztatásokkal, kínzásokkal, gyilkosságokkal ünnepeljék meg hatalomra jutásukat. Szász Károlyt megpróbáltatásainak bemutatásában az a szándék vezette, hogy azok „elrettentő például, intésül és okulásul” szolgáljanak, „különösen az utánunk következő nemzedékek elé”. Gondolatai semmit nem vesztettek aktualitásukból, sőt időszerűbbek mint valaha. Napjainkban egy új kommunizmus, a Nagy Újraindítás, a The Great Reset ideológiáját akarják megvalósítani valakik. Ugyanazok, akik egykoron a bolsevizmust. Az eszme sem változott: azt ígérik, 2030-ra senkinek nem lesz semmilyen tulajdona és boldog lesz. A történelem megint készen áll arra, hogy megismételje magát. ------------------------------------------- Szemerjai Szász Károly (1865–1950) magyar politikus, irodalomtörténész, író, a Magyar Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották, majd 1917–1918 között a képviselőház elnöke, 1918-ban ő hirdette ki a köztársaságot. Mint politikus és publicista, író és kritikus a konzervatív jobboldal elismert képviselője volt.