A szürrealizmust, az asszociáció-technikát már régen kitalálták - olvasható e kisregény egyik első lapján. Valóban. De nem szükséges-e újra és újra felfedezni minden hang, szó, mondat, bekezdés viselkedésmódját, hogy ebből az illékonyságból az élet, az egyéni sors oly makacsul megragadni és rögzíteni próbált lényegére következtessünk? Az első könyvével jelentkező írónő plasztikusan anyagszerű térben mozgatja alakjait (egyik hőse az építészet által fejezi ki önmagát), akik azonban különös, anyagtalan képzet- és sorstársításokon át közelítenek önmaguk centruma felé (másik hőse a koncerttermek csillaga). A finom tagolású, az olvasói fantáziának is tág teret nyitó montázsregényben élet és írás, élet és élet, írás és írás folytonosan felcseréli egymást - amiként a fordulatos történetben az ébredés is a ráébredés jelentést nyeri el.
