Szálinger Balázs fiatal költő pályája elejétől törekszik a verstörténeti hagyományok megőrzésére és megújítására, különösen a verses epika terén. Első ilyen költői vállalkozása egy vígeposz volt: a Zalai Passió. Ez a szemtelen, és fergeteges humorral átszőtt kötete még 2000-ben jelent meg Erdélyben, és nagy sikere ellenére hozzáférhetetlen a hazai olvasóközönség számára. Majd következett az istenek és emberek harcáról szóló eposz, A sík, ez a monumentális történelmi látomás, mely többek közt Vörösmarty Mihály A Rom és Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásaival mutat rokonságot: emberiségköltemény, melyben az Isten és az Ördög harca dúl az ember lelkéért. A százegyedik év a szerző új verses regénye, mely 2007-ben játszódik Budapest egyik kerületében, de történései megeshettek volna bárhol Magyarországon. Ez a közéleti szatíra egy tehetséges fiatal újságíró, majd városházi szóvivő, bizonyos Hahóthy életének szűk egy évét meséli el a felemelkedéstől a bukásig. Az időmértékes verselés hibátlan használata, a beszélőnevek alkalmazása, a verselés élőbeszédszerű ritmusa teszik csillogóvá és korszerűvé Szálinger Balázs epikájának legújabb darabját. A százegyedik év című kötet egybegyűjti mindhárom művet, hogy megjelenésükkel az olvasó szemtanújává váljon a magyar epikus költészet megújulásának.
