Szalárdi János (Szatmár vármegye, 1601. július 23. – Fogaras, 1666. szeptember 27. előtt, feltehetőleg augusztus 3-án) 17. századi erdélyi hivatalnok és történetíró. Kéziratban maradt reánk jelen munkája. A mű fontos forrásmű, mely az 1657. évi szerencsétlen végű lengyelországi hadjárat utáni zavaros időszakok mutatja be, egyben az első jelentős kísérlete történetírásunknak. Szalárdi János életében nem jelenhetett meg írása. A kéziratot 1666-tól a gyulafehérvári kollégium könyvtárában őrizték. 1853-ban Kemény Zsigmond adta ki, ezzel tisztelegve a szerzőnek. Jelen kötet az 1853-as kiadás hasonmása.
