Talán kissé furcsának találják Kedves Olvasóim a kötet címét, hiszen a múltunkról írni mindig is a mából – a jelenből – szoktunk. Az utódok a mából/jelenből próbálják felidézni, bemutatni, értékelni és kritikával illetni eleik cselekedeteit, illetve azokat a személyeket, akik meghatározó – vagy esetleg csak epizód -- szerepet játszottak történelmünkben. A történelmünkben írom most, mivel magam a XX. századi magyar történelem/hadtörténelem egyes eseményeivel, személyeivel, folyamataival foglalkozom, és azokról fogalmazom meg a véleményemet, amelyeket a korabeli forrásokra, későbbi feldolgozásokra és bizonyos esetekben egyes személyek emlékezéseire alapozok. A leírtak minden esetben a saját véleményemet/álláspontomat tükrözik, írhatnám azt is: „Ahogyan én láttam”. – Ez a nagybetűvel kezdődő mondat néhai vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza (*Budapest, 1890 – †Adelaide, Ausztrália, 1967) egykori magyar királyi honvéd vezérezredes, rövid ideig magyar királyi miniszterelnök emlékiratának a címe. Hosszú évtizedekkel ezelőtt először olvasva a kötetet úgy véltem, valahogy oly módon kellene közelítenie a történésznek is a múlthoz, mint ahogyan azt a vezérezredes tette: ahogyan ő látta. A történelmi eseményeket, személyeket ugyanis nagyon sokan nagyon sokféle módon mutatják be és értékelik. Akik ezt teszik, minden bizonnyal a legjobb ismereteik szerint fogalmazzák meg a véleményüket és bizonyára ragaszkodnak a történész számára évszázadok óta kötelező – vagy csak inkább ajánlott? – elvhez, azaz „harag és elfogultság nélkül” szólni a múltról (is).