A Kibervér új alapokat fektet le. Egy világét, ahol az emberek a technikának köszönhetik ugyan a jólétüket, de mégis visszavágynak a középkori állapotokba. Elterjedt nézet, hogy minden rossz dolog a modernizáció hozadéka. Ebben a világban ez nagyon is reális, mert a Kibervér bemutatja a katartikus pusztítást, amit egy virtuális, a való életben még csak nem is létező játékkarakter képes tenni az emberiséggel. A katasztrófa szinte felemészti a teljes világot, és csak egy tízéves gyerek józan megítélésén és döntésén múlik, hogy az emberiség a feledés homályába vész-e vagy sem. Milyen lenne, ha az ember nyakába szakadna a halhatatlanság? Vajon egy számítógépes vírus képes lehet a fizikai világban is pusztítani? Ha igen, milyen módon? Az elme győzedelmeskedhet a hit és a tudat fölött? A mesterséges intelligencia legyőzheti az emberi korlátokat? Ha egy szempillantás alatt minden kormány feloszlana, akkor milyen lehetne az ideális államforma? Könyvemben ezekre a kérdésekre keresem a választ.
