Regényem egy lakótelepi társaságról szól, akik kezükbe vették a sorsukat. A rendszerváltás bizonytalan éveiben csak a barátságukra számíthattak, és vágyaiktól elvakultan rohantak a csábító, de kilátástalan jövőbe. A kulcsos gyerekek története egy nosztalgikus lenyomat, amiben szereplőim több esetben valós emberek jellemvonásaiból épülnek fel, és a történetben valós események töredékeit is használtam. Mindenkiről kell szólnia, és senkiről sem, mert én nem azt akartam megírni, ami megtörtént, hanem azt, ami igaz. Az irodalom, a képzőművészet és a zene kapcsolata régóta foglalkoztatja az alkotókat, amihez a modern eszközök új utat jelentenek. Az olvasás mellé, a lejátszási listákat visszafogott hangerővel, háttérzeneként ajánlom minden zene- és olvasáskedvelőnek. – Szabó András
