Tóth Menyhért (1904, Szeged-Mórahalom - 1980, Budapest) a 20. századi magyar festőművészet kiemelkedő alkotója. Pályája elején feketére, majd később fehérre festett piktúráinak egyediségét, értékét, jelentőségét csak halála után ismerte fel közvetlen környezete és a szakma egyaránt.

E kötet elsőként térképezi fel életművét, méghozzá rendhagyó formában: a hagyatékban maradt, közel százötven, családjával,pálya- és kortársaival váltott levelén, illetve velük vagy a művésszel készített interjúkon keresztül. A dokumentumokból nemcsak a mindennapi megélhetésért alázattal küzdő, nélkülözésre kényszerülő, mégis a világot és embertársait csodálattal szemlélő alkotó képe bontakozik ki, de megismerhetjük a művészetről, szépségről, Istenről vallott nézeteit is.