Az írónő levelet kap egy figyelmes olvasótól. A levél írója, egy idős hölgy, aki a napfényes Spanyolországban tölti nyugdíjas éveit, felismeri önmagát az egyik családi fényképen, melynek leírása szerepel a szerző egy korábbi regényében. Egymást váltják a levelek szerző és olvasó között, s az idős hölgy élete egyre inkább foglalkoztatni kezdi az írónőt. A Carlsson családról készült fénykép – és vele együtt Hedda, az egyetlen lánygyermek élettörténete – egyre összetettebbé válik az idős Hedda újabb levelei, valamint a más forrásokból, például régi iskolai évkönyvekből vagy az internetről származó információk fényében. Ezzel párhuzamosan az írónő is mesélni kezdi Hedda történetét: hogyan került el otthonról a tizenkilenc éves lány Stockholmba, és miként vált önálló személyiséggé; hogyan találta meg a szerelmet, és miként tért le arról az útról, amelyet egy felső középosztálybeli fiatal svéd lánytól elvártak a harmincas évek végén. A szerző és az idős Hedda között vita alakul ki arról, hogy mindez hogyan értékelendő. Az írónőt rabul ejti Hedda múltja, mindaz, ami megtörténhetett volna, de sohasem következett be; Heddát viszont a jelen érdekli, és hevesen elutasítja a gondolatot, hogy elvesztegette volna az életét. Hiszen mindaz, ami az igazán fontos dolgokon kívül marad, a resztli – maga az emberi élet. A Resztli okosan megkomponált, a narratíva tekintetében igen összetett szöveg, ugyanakkor mindvégig élvezetes olvasmány. Páratlanul érzékeny betekintést nyújt egy nem mindennapi nő mindennapi életébe a harmincas években (a szerelemtől a sütés-főzésen és szabás-varráson át a korabeli filmek világáig), ugyanakkor elgondolkodtat a regény mint olyan létmódjáról, valóság és fikció viszonyáról is.
