Az Ever After High varázslatos gimi! Itt készülnek fel a híres mesehősök tinigyermekei arra, hogy beteljesítsék előre elrendelt végzetüket, és átvegyék szüleik helyét a mesékben. Belőlük lesz majd a következő Hófehérke, Daliás Herceg vagy éppen Gonosz Királynő – akár tetszik, akár nem. Az örökség napján ugyanis ünnepélyesen el kell fogadniuk a Mesehősök Végzetkönyvében megírt sorsukat, és mindenki tudja, hogy aki ezzel szembeszegül, annak örökre eltűnik a meséje. A Gonosz Királynő lánya, Raven Queen is hamarosan anyja nyomdokaiba lép, de éppen a kellő rosszindulat hiányzik belőle. Mi lenne, ha átírná élete meséjét? Az előkelő Apple White a vidék legszebb lánya. Gondosan eltervezte, hogyan él majd boldogan, amíg meg nem hal, de ehhez el kell fogadnia Raventől a mérgezett almát, ahogyan a mese szól. Ám ha Raven nem írja alá a Mesehősök Végzetkönyvét, mindkettejük számára…
ITT A VÉGE, DE EL NE FUSS VÉLE!
Egy nagyon rövid MESELŐSZÓ
AZ EVER AFTER HIGH NAGY CSARNOKÁBAN padlóviasz, régi kövek és a varázslat jellegzetes illata keveredett, a kandallóban kék lánggal lobogott a tűz. A boltíves kapuban egy elvarázsolt béka ücsörgött, és folyamatosan azt hajtogatta:
– Üdvözlünk az örökség napi szertartáson! Vigyázz, lépcső! Brekeke.
A másodikos diákok sorban elhaladtak a béka előtt, néhányan megbotlottak a lépcsőben, és ünnepélyesen kivonultak a kastély teraszára, ahol aranyozott székeken ülve már várta őket a népes közönség. A nézőtér mögött szurdok húzódott, annak mélyén patak csörgedezett, a szurdok túloldalán pedig az Elvarázsolt Erdő csillogott a tündérportól. De a diákok nem azért gyűltek össze, hogy megcsodálják a kilátást: minden szem Grimm igazgató úrra szegeződött.
A férfi az emelvényre lépett, hátrasimította őszülő, fehér haját, és a közönségre mosolygott. Magasba emelte a Mesehősök Végzetkönyvét, hogy mindenki jól lássa. Az aranyozott, dombormintás kötetből szikrázott a varázslat, mint csillámpor a szélben.
– A mai nap az Ever After High, sőt egész Hol nem - voltország legfontosabb ünnepe. – A közönség tapsolt és ujjongott. – Az örökség napja idén rólatok szól – fordult az igazgató a színpadra vezető lépcső alján felsorakozott másodikosokhoz, akik mind az örökség napi ruhájukban, meseszép báli ruhákban, elegáns hercegi öltönyben, illetve sós víztől tocsogó sellőöltözékben pompáztak. – Ma megteszitek az első lépést csodálatos mesebeli sorsotok beteljesítése felé. Miután aláírjátok a Mesehősök Végzetkönyvét, a végzetetek mágikus módon összekapcsolódik szüleitek történetével, hogy ti is megéljétek a meséjüket. Csak így maradhat fenn a históriájuk, az örökségetek… és ti magatok is.
Az igazgató óvatosan letette a könyvet az állványra, és hátralépett.
Az első diák egérháton kaptatott fel a lépcsőn a színpadra. Az emelvény mellett leugrott állatkája hátáról, és kijelentette, hogy elfogadja sorsát, ő lesz a következő Hüvelyk Matyi. Az aláírása a könyv lapján olyan apró volt, mint egy hangya.
A Jó Tündér lánya feltolta orrnyergén a szemüvegét, és aláírásával megfogadta, hogy ő lesz a következő Hamupipőke egyik tündérkeresztanyja.
Egy jövőbeli boszorkány az anyja fekete ruhájában és csúcsos kalapjában lépett a könyvállvány elé, de a szakadt rongyok alól elővillant levendulaszínű strandpapucsa. Komor ábrázattal írta alá a könyvet, és közben gyorsan letörölt egy könnycseppet az arcáról.
A nézőtéren mindenki érdeklődve figyelte a ceremóniát, de két lány visszafojtotta a lélegzetét, pislogni sem mert. Egyikük epekedőn előrehajolt a székén, alig várta, hogy ő is aláírhassa a könyvet. A másik viszont hátradőlt, mintha minél távolabb akart volna kerülni az egésztől.
Ők még elsősök voltak, egy év múlva írhatják csak alá a Mesehősök Végzetkönyvét. A döntésük pedig egész Holnemvoltország sorsát megváltoztatja majd.
Örökkön-örökké.
