Sánta Gábor irodalomtörténész egy évtizede kutatja Fekete István életművét, irodalmi hagyatékát. Forrás értékű dokumentumok segítségével eddig két tanulmánykötetet állított össze (2003-ban és 2005-ben), melyek elsősorban a regényírót mutatták be: a főként fiatalok által jól ismert művek keletkezési körülményeit, fogadtatását, az eddig fel nem tárt értelmezési lehetőségeiket. A mostani folytatás középpontjában az író hatalmas életművének elbeszélései állnak, a kisprózák lakulástörténete a pályakezdő vadászírásoktól a szülőföldet idéző önéletrajzi novellákig; a nyelvi kifejezésmód lehetőségeivel kísérletező, a modernitást képviselő ún. lírai elbeszélések; végezetül a hagyományos, az állatregények forgácsainak tekinthető "állatos" elbeszélések, melyekben élvezetesen ötvöződik természetismeret és irodalom. Az indulást ösztönző irodalmi hatások, az életrajzi vonatkozású kiegészítések mellett valóságos unikumként olvashatunk a kultusztörténetről is, arról, hogy a Fekete iránti rajongás nem csak fenntartotta a figyelmet az életmű iránt, hanem egyidejűleg hozzájárult a szakmai idegenkedéshez, az időszerűvé vált szakmai diskurzus hiányához is. Sánta Gábor három tanulmánykötetével végre megteremtődtek a nagy életmű majdani monografikus összegzésének feltételei. A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.