Régóta visszatérő toposz, hogy a nyugati civilizáció válságban van, s ennek egyre drámaibb jelei mutatkoznak mind társadalmi-gazdasági, mind erkölcsi szinten. Vajon túlélheti-e a Nyugat ezt a krízist? SAMUEL GREGG válasza egyértelmű: igen, ám ennek érdekében vissza kell találnia önmagához. A szerző kiindulópontja, hogy a Nyugatnak nevezett tömb elsősorban nem gazdasági–politikai szerveződés, ereje és identitása az értelem és a (zsidó–keresztény) hit egyedi szintézisén alapul. Döntően e kettő sajátos ötvözete alakítja mindazokat az elképzeléseket, állásfoglalásokat és intézményeket, amelyek a Nyugat önmeghatározásának sarokpontjai. A jelenkori talajvesztettség oka, hogy a hit és értelem egyensúlya kibillenni látszik – az értelem nélküli hit tudatlansághoz vagy legrosszabb esetben erőszakos vallási fanatizmushoz vezet, az értelem a hittől megfosztva pedig bigottnak, irracionálisnak bélyegzi az eltérő véleményeket, és végletes szekularizációt eredményez. Gregg síkra száll azon – a felvilágosodás és a nyugati vallások viszonya körül kialakult – tévképzet ellen, mely szerint az értelem és a hit szemben állnak, és örökösen küzdenek az elsőbbségért. Amellett érvel, hogy ezek szimbiózisban léteznek, képesek kölcsönösen mérsékelni egymás túlkapásait, és együtt segítik az igazságot kereső embert. A hanyatlás elkerülése érdekében útmutatással is szolgál, hogy „megerősítsük az értelem és a hit falait a filozófiai materializmus, a liberális vallás, a prométheuszi elgondolás, a szcientizmus, a tekintélyelvű relativizmus és a dzsihádizmus hullámaival szemben”.