Egy minden normát felrúgó, lefegyverzően őszinte nő és egy zárkózott, török fiatalember szerelme az 1920-as évek szabadon pezsgő Berlinében. „Egy nap azután minden véget ért. Olyan egyszerűen és olyan durván, hogy első pillanatban fel sem fogtam a súlyát. Csak meg voltam lepve, kicsit szomorkodtam, de nem gondoltam, milyen nagy és megváltoztathatatlan hatást gyakorol az egész hátralévő életemre.” Ez a meglepően modern, romantikus török kisregény több mint 70 évvel a születése után idén váratlanul, de megérdemelten vált néhány hónap alatt világsikerré: több mint 20 nyelven most adták ki először, milliós példányszámban fogy. Törökországban is reneszánszát éli, mai „Rómeó és Júlia” történetként rajonganak érte. A finom szerkezetű mű korát messze megelőzően tekint az úgynevezett „férfias” és „nőies” jellemvonásokra, így gender-regényként is olvasható. „Én másféle szerelemre várok. Az minden logikát nélkülöző, leírhatatlan és megmagyarázhatatlan valami. A szerelem szerintem ellentmondást nem tűrő kívánás! – fordult hozzám Maria Puder. De másféle embernek kellett volna lennem, hogy másképp tudjam csinálni.” Sabahattin Ali(1907–1948) A modern török irodalom fontos, beskatulyázhatatlan alakja és egyben tragikus hőse. Író, költő és humorista. A két világháború között tanárként dolgozott, mígnem politikai nézetei és szatirikus írásai miatt börtönbe került. Az állandó zaklatások elől megpróbált átszökni a bolgár határon, de lelőtték, feltehetően politikai merénylet áldozata lett. Önéletrajzi ihletésű kisregényét, mely egy másik élet elszalasztott lehetőségéről, egy titkos noteszről, egy halálig tartó rajongásról és egy érzelmeiben megalkudni nem tudó nőről szól, az amerikai sajtó A nagy Gatsby európai testvérműveként említi. „A Madonna sikere azok közé a szerzők közé emelte Ali Sabahattint, akikért a konzervatívabb olvasók és a tinilányok egyszerre rajonganak.” (The New York Times)
