A szerelem extázisában olyan erőkkel kapcsolódhatunk és olyan energiákat vehetünk át dimenziókból, melyeket értelmi úton nem közelíthetünk meg. Mikor a test, érzelem, szellem hármassága vesz részt a rituáléban, olyan szárnyaló, lángoló, magasba törő erők generálódnak, hogy a koitusz mágikus aktussá lesz és magasabb síkokon élőlények jönnek létre akkor is, ha fizikai fogamzás nem történik. Ilyen körülmények közt a szerelem rituáléja a teremtés kozmikus aktusát tükrözi és rögzíti tudatunkban. A harmadik szem lényeglátó képességének elvesztése óta az emberiségnek szüksége van arra, hogy ilyen módon közvetlenül éljen át olyan eseményeket, melyek értelemmel meg nem közelíthetők. A pozitív és negatív pólusok vonzásából adódó kreatív impulzus legközvetlenebbül a szexuális egyesülés erotikus aktusában jut kifejezésre. A szerelmet kultusszá csak akkor lehet emelni, ha tisztában vagyunk a kozmikus analógiákkal és a Kozmoszban ható esztétikai parancs törvényét sem tévesztjük szem elől.
