A monográfia témája nem új. Az 1526-os „mohácsi vész” nemcsak a magyar történelemtudományt leginkább foglalkoztató események egyike, de szépirodalmi és képzőművészeti ábrázolásának történetéről is bőséges szakirodalom áll rendelkezésre. Jelen kötet ez utóbbi történet egy rövid, alig negyed századnyi szakaszát dolgozza fel néhány 1824 és 1847 között készült lírai mű részletes elemzésén keresztül. Elsődleges célja azoknak a reformkorban született verseknek a bemutatása és értelmezése, amelyeknek szerzői megkísérelték aktualizálni, új és időszerű tartalmakkal feltölteni a magyar költészet korábbi hagyományából ismert Mohács-toposzt, átformálva annak „régi” jelentését
