Az ember, aki király akart lenni – mint Kipling szinte minden műve – Indiában játszódik. Narrátora egy újságíró, aki előbb egy furcsa angol csavargóval találkozik, majd a férfi barátjával megjelenik nála, és tudatják vele, hogy Afganisztán távoli vidékének, Kafirisztánnak uralkodói akarnak lenni. Az elbeszélő másnap ismét találkozik velük, amit furcsa maskarában egy karavánnal indulnak útnak.
Három évvel később a szerkesztőségében megjelenik egy nyomorék, elgyötört koldus, és elmeséli a viszontagságokat, amelyeken barátjával, Kafirisztán önjelölt királyával keresztülment. A két angol – szabadkőművesek, mint a narrátor és maga Kipling is – úgy szervezi meg a társadalmat, mint egy nagypáholyt, önmagukat nagymesterré nyilvánítják, a kormányzott néppel pedig elhitetik, hogy ők istenségek. A „királyon” egyre inkább elhatalmasodik a nagyzási hóbort, s amikor elhatározza, hogy egy helybéli leányt feleségül vesz, és dinasztiát alapít, tragikus események lavinája indul el. A „királyt” megölik, társát keresztre feszítik, ám ő életben marad, így el tud jutni az újságíróhoz, hogy előadja kérészéletű királyságuk történetét.
A drámai elbeszélés sötét iróniával ábrázolja a szabadkőművesség hatalomvágyát és a brit gyarmati uralom zsarnoki természetét.
