A NEMZETSÉGEK (genus) kérdésével foglalkozó régibb történetíróink nagy reményeket fűztek a nemzetségek múltjának a hagyományos közfelfogással egyező irányban való felderítéséhez, de mint rendszerint történni szokott, ahogy íróink a felmerülő kérdéseknek kútfőkön alapuló részletes feldolgozásához fogtak, bebizonyosodott, hogy az épületnek a szilárdságot nem a képzelt, hanem más, biztosabb alapok adták meg. Legnagyobb tévedés volt annak a feltételezése, hogy a nemzetségek valamiféle zárt kasztot képeztek, melyek egyedül voltak jogosítva a de genere jelzést használni és hogy azok ősi nevekkel bírtak, melyekhez az Etelközből való kiindulás idejétől a nemzetségek neveinek letűnéséig következetesen ragaszkodtak. Téves volt továbbá annak a feltételezése, hogy a kútfőink által a honfoglaláskor említett 108 nemzetségnél a szent István utáni korban sem lehetett több.
