„A fiú, aki ezeket a dolgozatokat írta, röviddel azután, hogy kilépett az iskolából, meghalt. Nem kis fáradságomba telt, mire rávettem édesanyját – tiszteletre méltó, kedves hölgy –, engedje át nekem közlésre a darabokat. Nagyon ragaszkodott, érthető módon nagyon ragaszkodott e lapokhoz – az ő szemében sajgó és édes emlék mindez, ki kétlené. Csak miután biztosítottam arról, hogy a dolgozatokat egy szemernyi változtatás nélkül, hajszálpontosan úgy közlöm majd, ahogy azokat Fritz megírta, akkor állt végül kötélnek…” (Részlet a könyv bevezetőjéből)

Robert Walser (1878–1956), a XX. század egyik legnagyobb, ma már egyetemes hatású svájci írója egy kis próza-gyűjteménnyel kezdte írói pályáját: 1904-ben tette közzé a lipcsei Inselkiadónál Fritz ­Kocher dolgozatai című könyvét. A huszonhárom viszonylag rövid darabból álló sorozatban egy középiskolai tanuló – írásos fogalmazások formájában – elmondja véleményét a világ különböző dolgairól: szavakba önti véleményét a barátságról, szegénységről, hazáról, az erdőről, az iskoláról és másról, apró-cseprő dolgokról; mondhatni: majdnem mindenről, ami képzeletét foglalkoztatja. Hogy mi alapozza meg e kis prózagyöngyszemekvarázsát? Fogas kérdés. Talán a kamasz fiú – az író – beszédmódjának álnaiv bája, sallangtalan szerénysége, éretlennek rémlő, mégis koraérett ítéleti biztonsága. Egy biztos: a Fritz Kocher dolgozatai a világirodalom egyik legszebb, legromlatlanabb könyve. Robert Walserkorai remekművét a magyarországi Walser-ismeret egyik megteremtője, Báthori Csaba fordította magyarra.