Akár a vallás, akár a tudomány felől közelítünk, kikezdhetetlen az a triviális bölcsesség, hogy porból lettünk és porrá leszünk. És van valami hátborzongató spiritualitása a pillanatnak, mikor ezt sikerül saját életünk vonatkozásában realizálni – felismerve a test és az őt tápláló, befogadó anyaföld kapcsolatát. A Teremtés könyve szerint a Paradicsomból való kiűzetés óta műveli földjét fáradságos munkával az ember, és Rideg István naplóját olvasva felötlik bennünk a gondolat, hogy e munka célja nem csak életünk puszta fenntartása; valami ősi vágy is vezérli a kertészt, hogy az Édennek maga körül legalább morzsáját megteremtse. A Templom a kertem e nemes igény őrzőinek kézikönyve, és szerzője az eszmét – hogy az élet értelme a természet közelében és az ott végzett munka örömében keresendő – irodalmi klasszikusaink soraival dúcolja alá. Marcsák Gergely