A jelen kiállítás olyan törekvéseket állít előtérbe, amelyek az elmúlt évek kísérleteinek dacára kívül rekedtek a Kádár-kor újonnan körvonalozódó művészettörténeti kánonjából. Abban a köztes zónában vannak, amely mind a szocialista modernizmus, mind a neoavantgárd kategóriái mentén nehezen értelmezhető. A tisztánlátást az is akadályozza, hogy némely életművek méltó művészettörténeti feldolgozása még várat magára. Célom épp ezért felvázolni egy olyan olvasatot, amely a képalkotás archaizáló realizmusát, s annak mágikus realista ágát beillessze a korszak művészetének áramába. Mivel nincs szó jól körülhatárolt alkotói csoportról, karakterük inkább bizonyos elvi és stiláris jellemzők mentén ragadható meg. Az album a Vaszary Galéria azonos című kiállításának katalógusa.
