Semmelweis bevallja, nincs gyakorlata az írás és a könyvszerkesztés terén, mi a fordítás során mégis ragaszkodtunk Semmelweis mondataihoz, nem írtuk át modern fordítás címén, alig változtattuk meg struktúrájukat, messzemenően kifejezve ezzel azt a tiszteletet, amit a mai ember érez e kiemelkedő orvos iránt. Kegyelettel és hűséggel tekintünk küzdelmeire, melyek többek között stílusában is kifejezésre jutnak. A könyv első felében Semmelweis észérvekkel, logikai úton, a meggyőzés eszközeivel bizonygatja igazát, bonyolult táblázatokat állít össze, lelkes hangnemet használ. Amikor kénytelen belátni, hogy küzdelmei nem hozzák azokat az eredményeket, amelyeket elvár, akkor már polemizál, már zaklatott, keserű, sokszor az irónia eszközeit is használja az ellenfeleivel szemben. Bonyolult, kapkodó hivatkozásai már arról tanúskodnak, hogy nem tudja elkeseredését feldolgozni, lelkiállapota és szövegei azt a folyamatot tükrözik, amely alig négy év alatt visszafordíthatatlanná vált.
