Csehszlovákia, 1945. Az Auschwitzból szabadult, tizenhat éves Gita Lauschmann megérkezik a korábban németek lakta, Szudéta-vidéki szülőfalujába. Az ott élő csehek éppolyan gyűlölettel fogadják, mint amilyennel a nácik őt és családját elhurcolták. Míg Hitler törvényei szerint zsidó családnak Auschwitzban volt a helye, most a Benes-féle dekrétumokra hivatkozó, egyre hangosabb kommunisták azt vágják a lány arcába, hogy vállalkozó édesapja német kollaboráns és népnyúzó volt. Az ív, amit Radka Denemarková regénye befog, a huszadik század negyvenes éveitől napjainkig ér, a huszonegyedik század első évtizedéig, amely még mindig nem találja a megfelelő választ a fél évszázadnál is régebben elkövetett gazságokra és igazságtalanságokra.
