Az idő egy kalitka, amelyben egy francia család három generációjának, azaz három Philippe-nek emlékei lettek fogolyként bezárva.
Az első Philippe 1900-ban francia katonaként, a nyolc szövetséges ország
kötelékében részt vesz a Peking elleni hadműveletben, és még a császári trónon is
üldögél a Tiltott városban, majd egy órakereskedést nyit a forrongó városban. Fia, a
második Philippe félig kínai, az amerikaiknak és briteknek dolgozik Pekingben, ami
miat 1957-ben tizenkét év börtönre ítélik, és Kína különböző vidékein hányódva
börtönökben vagy átnevelő táborokban küzd a halál torkában. Az ő keserű
tapasztalatain keresztül közelről láthatjuk az ideológiai átnevelés folyamatát. 1964-
ben azonban de Gaulle független külpolitikájának köszönhetően a sorsa váratlan
fordulatot vesz.
A harmadik Philippe Kínában tölti sanyarú gyermekkorát, de Párizsban nő fel.
Bár benne csak negyedrész francia vér maradt, mégis franciább az apjánál, élvezi az
ottani szabad életet, a fiatalságát, 1968-ban pedig bele is sodródik a “vörös május”
eseményeibe.
A regény a három generáció sajátos nézőpontjából mesél el egy történetet az
elmúlt száz évben Kínába került külföldiek személyes sorsa és Kína sorsa közötti
összeütközésről, összefonódásról, az egymás életébe való betekintésről, amellyel
igazolja az írott történelem értelmét és értékét.
