A kalandos életű és tragikus sorsú, életét Kuba szigetén befejező Prágay János 1850-ben New Yorkban angolul, majd rövidesen németül is kiadott emlékirata egyike a magyar szabadságharcról legkorábban megjelent, idegen nyelvű munkáknak. Jelentőségét az adja, hogy az amerikai angol (és akkortájt még igencsak számos német) olvasóközönség számára ez volt az egyik első olyan, a szabadságharc valamely résztvevője által írott munka, amelyből a magyar eseményekről tájékozódhatott, s így - különösen a keleti parton - ez a mű határozta meg a magyar szabadságharcról alkotott képet. Pozitív hatását jelzi többek között az a lelkesedés, amellyel egy évvel később ez a közönség az Oszmán Birodalombeli internálásból kiszabaduló Kossuthot és környezetét fogadta.