A kötet Pozsonyi Ádám publicisztikai termésének egyfajta kivonata. Válogatás az elmúlt húsz év terméséből, szem előtt tartva azt, hogy a szerző stílusjegyeiből mind felbukkanjon benne: az abszurd, groteszk hangvétel, a meghökkentő felvetések, a szarkasztikus humor. Témakörökre osztva találhatók az írások: Az „Áldott berlini fal” az európai ember válságáról szóló töprengéseket tartalmazza. A „Tipikus magyar” a magyarokat és a kárpát-medencei sorskérdéseket boncolgatja. A „Szüfrazsettek előre!” a különféle emancipációs és világboldogító-utópista folyamatok következményeit, árnyoldalait járja körül, a „Füszekli és az ő véleménye” magát a nagybetűs embert, az emberi természetet, az emberi gyarlóságot boncolgatja, és persze gúnyolódik rajta. Az utolsó, a "Változott-e bármit a művészet?" azt a kérdéskört járja körül, hogy hol a helye, és van-e helye korunkban a művészetnek.