A telek nem csak az évek végét jelzik, mint évszakok, utalva az elmúlásra, de visszavisznek bennünket az örökszép gyermekkorba,a tiszta havas reggelben, a szánkós-dombokra, a hófehérbe öltözött erdőkbe. Halljuk a szánkón érkező télapó rénszarvasainak patkós dobogását, s figyelünk a krampuszok virgácsaira. Bennünk maradt az adventi várakozás
áhítata, a betlehemi csillagfény keresése,a kisded
és Mária mosolya, a szilveszterek vidámhangulata és az új év hajnali köszöntése. Az összes gyermekkori élményünk mára amolyan téli szivárvány emlékezéseink egén.
