Lúdvércek, tátosok, menősök, boszorkányok földjére tévedünk, ha kezünkbe vesszük ezt a könyvet. Hogy a Csodák Földje volna? Meglehet! Az itt élő emberek nehezen éltek a régi időkben. A föld sem adott sok termést, a mindenféle urak sem bántak velük jól – hát kellett valami, valaki, aki a dolgokat rendbe tudja tenni. Így a hegyben, a tüzek mellett, a sülő gesztenye illatban megjelent az öregek ajkán a mese. A mese, ahol a szegénynek, a nyomorultnak is lehetett igaza, ahol, ha úgy alakult, a gyengébb lehetett az erősebb. Erősebb a gonoszságnál, az irigységnél, a butaságnál furfanggal, kitartással.
Induljunk el együtt ebbe a létező mesevilágba, a Vasi hegyhátra, a Csodák Földjére!
