Aki magyarul azt mondja: költő – mindenekelőtt Petőfi Sándorra gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, máig hatóan szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. Ki ne tudná, hogy közel kétszáz éve az 1822-ről 1823-ra virradó szilveszter éjszakáján született? Ki ne tudná, hogy mindössze huszonhat évet élt? Hogy 1848 forradalma elválaszthatatlan a nevétől? És hogy 1849-ben, a Segesvár melletti csatában esett el? Nagy kincsekkel lesz gazdagabb, aki az oly sokat idézett, kívülről ismert Petőfit fel tudja fedezni magának. Aki a sokszor hallott sorokban egyszerre frissen hallja meg a vers zenéjét, a betéve tudott szakaszokból kihallja az érzelem forróságát. Nehéz felfedezőút ez, de aki így tud eljutni a Petőfi-költészet egészéhez, az egyszeriben új távlatokat kap az egész magyar irodalom különböző tájai felé. A kis kötetben a végtelenül gazdag életműből huszonöt költeményt kínálunk a huszonegyedik század gyermekeinek. E verseken keresztül vezet az út Petőfi többi munkájához és a magyar költészet kincsestárában található további csodás költeményekhez.