Péter László grafikusművész a Belgrád melletti Székelykevén született, nevelkedett, és már családos férfiként a délszláv háború idején települt át Magyarországra. Az elmúlt két évtized óta tartó távolléte se idegenítette el övéitől, máig is az al-dunai bukovinai székely közösség hűséges gyermeke. Könyve nem módszeres néprajzi gyűjtés eredménye, hiszen elmondása szerint a kötetben olvasható történeteket gyerekkora óta sokszor hallotta családjában a "székeliektől", a hertelendyektől, a sándoregyháziaktól. Most ezeket több évtized után visszaemlékezve leírta, megszerkesztette, kikerekítette, illusztrálta... A történetek legtöbbje a való életből merít. Szinte egy al-dunai panoptikum jelenik meg előttünk, amelyben a kisgyermektől az élettől búcsúzó öregekig sorban vonulnak el lelki szemeink előtt - sokan név szerint is, mások ecceri emberként - az elmúlt évszázad székeli figurái: a kocsmázók, a mesterek, a papok, a csőszök, a mozis, a szerelmesek és az immár halálra készülők. A történetek sorát végül a "székeli aranyköpések" csokrával toldja meg a szerző.
