„Az írások mindegyike a magyar filozófia távolabbi és közelebbi múltjával foglalkozik: egy olyan kultúra filozófiai regiszterét tárgyalják tehát, amely kultúrában a filozófia – szemben az irodalommal – mindegyre csak rossz és még rosszabb helyzetbe kerül. Néha mintha kicsit úgy látszana, hogy igen, végre biztató folyamatok indulnak meg – aztán hamarosan minden a visszájára fordul. Hiába a jelentős alkotók, a fontos művek, a figyelemre méltó erőfeszítések, hiába a megannyi kísérlet, hogy a hazai filozófia végre változtatni tudjon a nemzeti kultúrában megöröklött státuszán. Nem, ez végül sohasem sikerül neki.” Perecz László
