Valahogy minden rosszul alakult, amikor a sövényét nyírtam. Véletlenül kissé… félreérthető alakúra formáltam, olyasmire, amit nem biztos, hogy szívesen látna bárki a kertjében. Amikor először találkoztam Harry Barnidge-dzsal, az agyam azonnal átkapcsolt ősi, ösztönös üzemmódba. nevetséges fantáziaképek villantak be: hogy Harry fejbe billent egy kőbunkóval, becipel a barlangjába stb. A szókincsem erőteljesen lecsökkent, és talán kissé nyáladzani is kezdtem. De nem foglalkozhatok ezzel! Az egyetlen fontos dolog az életemben az, hogy a húgom álmait valóra váltsam. És eddig valahogy mindent sikerült elbaltáznom, úgyhogy most sikerülnie kell. Szóval, amikor Mr. Szívtipró felajánlja nekem, hogy segít egyengetni a véletlennek köszönhető művészkarrieremet, nem mondhatok nemet. Ahogy a régi mondás tartja, ha már felállítottad, minden megoldódik magától. Vagy valami ehhez hasonló. Az új kertészem mindent fogott, és teljesen a feje tetejére állította. Rengeteg nő próbálkozott már azzal, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de Nell sövénye volt a legmerészebb. Mármint beszélgettünk, aztán egyszer csak a háromméteres növényből… az lett, ami. Aztán meg az ország legnagyobb művészkritikusa kikiáltotta a sövényt művészeti alkotásként, így felajánlottam, hogy az ügynöke leszek… Most már csak arról kell meggyőznöm, hogy többre vágyom munkakapcsolatnál. nem számít, milyen árat fizetek érte. És az sem, ha a legnagyobb riválisom megfenyeget, hogy tönkretesz, ha elmondom róla az igazságot.
