Bolygónk, a Föld, mozgalmas élete során számtalan „változatot kipróbálva”, folyamatosan alakult. Volt a tűz, a víz, a jég világa, mígnem olyan átalakuláson ment át, ami lehetségessé tette az élővilág kialakulását mind a vízben, mind a levegőben, mind a szárazföldön. E fejlődési lánc végén megszületett az ember, aki aztán hamarosan át is vette az irányítást, és arra az álláspontra jutott, hogy minden a mi boldogulásunkat elősegítendő született meg ezen a Földön. Pedig tévhit az, hogy a világban minden úgy történt, hogy az ember „megteremhessen” rajta. Jelenleg csupán azért vagyunk mi, emberek a legmagasabb rendű faj sérülékeny bolygónkon, mert az univerzumban – talán véletlenszerűen – éppen úgy alakultak az egymást követő történések, hogy ebből egy ember-forma lény „kerekedett ki”. A Földön zajló életnek ebben az általunk is megélt, jelenlegi szakaszában valóban mi vagyunk a legfejlettebbek. És már-már azt hihetjük, hogy tényleg mi irányítjuk azt, amit soha nem tudtunk és nem is fogunk tudni irányítani.
