Az emergencia fogalma eredendően azt a fejlődési folyamatot ragadja meg, ahogy elkülönülő részletekből olyan átfogó egészek jönnek létre, amelyek minőségi értelemben különböznek az alkotó részleteiktől. A folyamatra a legjobb példa természetesen maga a biológiai evolúció, az emergencia fogalma azonban az összes ilyen jellegű folyamatot magába akarja foglalni, kezdve az anyag létrejöttétől az élet megszületésén át az elme kialakulásáig.
Az emergencia gondolata ennek megfelelően szakít mind a hagyományos dualista, mind a tudományokat ma uraló materialista monista felfogással, miszerint az agyag (test) és az elme (lélek), illetve mindössze az anyag a valóság fundamentuma. Egy fejlődő univerzumban élünk, ahol a valóságnak újabb és újabb rétegei épülnek egymásra, a valóságnak pedig nincs más fundamentuma, mint maga az idő, amely dinamikus természetének megfelelően mozgásba lendíti ezeket a folyamatokat
