Kishugó története egy formabontó ifjúsági regény: tartalmazza a titkos ügynökök életének izgalmas pillanatait, ám bepillantást enged az olvasónak a hétköznapjaikba. Ugyanis az olvasó szívéhez közel álló főhős, Kishugó egy hétköznapi srác, akinek jelleme semmiben nem különbözik egy átlagos általános iskolásétól. Egy baleset folytán azonban különleges képességre tett szert: be tud menni mások álmaiba.: be tud menni mások álmaiba. Az Álomrendőrség ezért tartja őt és társait nagy becsben, és közösen segítenek, hogy a rossz álmok jóra forduljanak, és kipihenten és jókedvűen ébredjen az álmodó...
A szerzőről:
Csajkovszkij Pacskovszky Zsolt 1968-ban született Párizsban Celldömölkön. Álmodozó gyerek volt, sokat bámulta a messzibe induló vonatokat és az égen úszó felhőket. Néha feltett a lemezjátszóra egy Beatles-lemezt, majd mikrofon gyanánt szájához emelt egy ceruzát, és elképzelte, hogy ő áll a színpadon, a lányok pedig sikongatnak, megőrülnek tőle érte. (A valóságban nem őrültek meg érte, de hétéves korában az egyikük kicserélte vele a megrágott, nyálas rágóját, és ez már majdnem olyan volt, mint a szerelem.) Az anyukája, aki sok krimit olvasott, rá akarta beszélni, hogy felnőtt korában legyen rendőrnyomozó. Ő azonban arról álmodozott, hogy szobafestő és mázoló festőművész lesz, vagy a Real Madrid jobbszélsője (de mára kiderült, hogy Cristiano Ronaldo egy picivel jobb nála). Az apukája már kiskorában meg akarta tanítani németül, ezért dacból a francia szakot végezte el az ELTE-n. Utána pedig műfordító és író lett, talán mert az iskolában ő nem aludta át az órákat, mint Kishugó, hanem a fülét piszkálta és az orrát túrta olvasott a pad alatt, vagy kibámult az ablakon, és ábrándozott. Most már nincsenek nagy álmai, mert úgy érzi, érdemesebb mindig a jelenben élni. Van viszont egy visszatérő rémálma, az, hogy tévedésből őt lövik ki az űrbe egy igazi űrhajós helyett. Óvatosságból ezért Budapesten él, mert az jó távol van minden kilövőállomástól.
Az illusztrátorról:
Neszmélyi Réka 1989-ben született. A suliban szinte minden órán elaludt, mert éjszaka titokban az Álomrendőrségnél dolgozott mert ahogy egy középiskolai tanára mondta mindig: meg kell tanulni nyitott szemmel aludni. A MOME tervezőgrafika és rajtanári szakán szerzett mesterszakos diplomát. Sokat utazik, e könyv rajzai például Ausztráliában születtek. Hosszú távú tervei között szerepel, hogy a tanítást, a grafikusi létet és nagy szerelmét, a faldekorálást valamiképpen összehangolja. Az elmúlt években főleg grafikai munkái voltak, de mindig nagy örömmel csinál olyasmit is, ami távol áll ettől (például az ablakpucolás). Szereti az álmokat, bár néha összezavarodik tőlük, s úgy érzi, az agya szórakozik vele. Szörnyekkel sosem álmodik, de van egy ijesztő visszatérő álma: egy nagyon hosszú láncon vagy kötélen lógó trapézszerű hintán leng egy toronyban, egy szakadék felett vagy egy fán, s bár végül nem történik semmi, közben minden kijön a gyomrából liftezik a gyomra, nyomasztó félelem és rossz érzés fogja el... Nagy álmai nincsenek, nem szokott listát írni arról, hogy mire vágyik az életben, mert bízik benne, hogy mindig történnek majd vele olyan dolgok, mindig adódnak majd számára olyan lehetőségek, amelyeknek örülhet.