Ádám, Ehnaton, Dávid, Nagy Sándor, da Vinci, VIII. Henrik, Darwin és a többiek „igazi és igaz” története tanulsággal – avagy kulturális standup gyanánt… E könyv szereplői ugyanolyan valóságos személyek, mint írója. Az utóbbi előnye velük szemben, hogy még él és életrajzot írhat róluk. (Egyedül isten a megmondhatója, mikor kerül abba a helyzetbe, amikor majdan egy hozzá hasonló személy róla írhat életrajzot. Vagy nem.)A könyvben található életrajzok híven követik az eredetieket, mint például az Ádámról talált összes írott feljegyzést, kortársak beszámolóit, szemtanúk feljegyzéseit, különös tekintettel Éva emlékirataira.Így van ez a többieknél is. Miután a szerző nyomába eredt a történelemformáló egyéniségeknek, azt tapasztalta, hogy nyomukba se érhet. Dicséretére legyen mondva, nem adta fel, és lépésről lépésre követte őket a múlt labirintusában. Szerencséjére a mű vezérfonala mindvégig az ő kezében volt, így a több ezer cetli, millió jobbnál jobb ötlet között is kitalált még jobbat, és a mű elnyerte végső alakját és alakjait.A szorgos kutatómunka végén egy reggel úgy ébredt, hogy fején találta a teremtés összes koronáját. Már csak az utolsó simítások voltak hátra, melynek eredményeként szőrén-szálán eltűnt fele hajszála. Heteken át törte a fejét, hogy a valóságot különválassza a képzelettől. Miután kitartó munkával ez sikerült, az anyag végre egyben volt.Az alább következő életrajzok fele sem igaz, ami nem jelenti azt, hogy a másik fele az lenne. Döntse el a kedves Olvasó! A szerző mindvégig arra törekedett, hogy a száraz tények mögött megmutassa a hús-vér valóságot, még ha ez a famentes papíron nem is mindig üt át. A számos humorkötetet jegyző Ördögh Ottó új könyve nevettető igényes kultúrhistória, de álljon itt néhány sor a címadó írásból: Egyiptom trónján akkoriban ketten ültek: Kleopátra és az öccse. Ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, a trón egyre szűkösebbnek bizonyult kettejük számára. Szerencsére ekkor jött Caesar, magához rendelte Kleopátrát, és Egyiptom megúszta a trónszékrepedést. Végre Kleopátra is kinyújtózhatott, mint egy lusta perzsa macska, majd gyorsan belebújt egy perzsaszőnyegbe, s szolgájával Caesar sátrába vitette magát. Amikor kicsavarták, Caesar a látványtól majdnem becsavarodott. A látvány nem hátrány, mondta Kleo, aki tisztában volt vele, hogy az idősödő Caesart nem érdeklik a belsőségek, pedig azokból is bőven volt az egyiptomi sírkamrákban.Így nem a szívét tette ki, csak a lábát szét. Innét ered a kan-opusz elnevezés.