A "Korunk gyermeke" Ödön von Horváth (1901-1938) utolsó befejezett regénye. 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, Amszterdamban. Németországban a többi művéhez hasonlóan ezt is betiltották. A regény névtelen hőse és mesélője egy húsz év körüli német fiatalember, aki a világgazdasági válság éveiben munkanélküliként tengődik, mígnem a hadseregben talál otthonra, közösségre. A háborúra készülő Németország ifjú katonája feltétel nélkül hisz a háború igazságosságában, és abban, hogy ha hazáért mindent fel kell áldozni, mert az "egyes ember már nem számít". Az örök kispolgár, az Istentelen ifjúság és a gyakran játszott drámák (Mesél a bécsi erdő, Kasimir és Karoline) mellett ez a regény az életmű magyarul korábban nem olvasható, ámde nagyszerű darabja. Fájdalmasan gyönyörű és kegyetlen. A náci demagógia mocsarába süppedő Németország pontos ábrázolása a kiszolgáltatott és tehetetlen kisember szemszögéből.
