Egy fiatal házaspár 1970-ben, egy kis budapesti lakásban összecsomagolja az életét. Csak a kisbabájukat és a bőröndjüket viszik magukkal. A hazájukból, Magyarországról menekülnek, egy félelmen alapuló rendszerből. Gyermekük nagyanyja magára marad.
A lakás ennek a nagymamának a története, melyet az unoka mesél el, már felnőttként, nagy időbeli és térbeli távolságból, egybefűzve mindazt, amit tudhat és amit nem tudhat róla. A regény arról szól, milyen távol élni szeretteinktől, és hogy a menekülés örökre rányomja a bélyegét azokra, akik elmennek, és azokra is, akik maradnak.
