Michel de Montaigne (1533-1592) esszéivel azt tűzte ki célul, hogy megszabadítja az értelmet a tekintély, a szokás, a hatalom és az ésszerűtlen értelem zsarnokságának dogmatikus álmától.

Összetett fenomenológiáiban a gonosz egyetemesség és a másság elítélése a maga sokféle formájában (vadak, héberek, törökök stb.) a modernitás bálványait képezik, amelyek akadályozzák az értelem gyakorlását. A bordeaux-i filozófus nem mulasztja el, hogy hadigépezetet építsen a látszat és a dolgok valódi arcát elrejtő álarcok színháza ellen, miközben nem hagyja figyelmen kívül, hogy ezt olyan kísérletként gondolja újra, amelynek a megszokás és az identitás sötétségéből a szabadság és a sokszínűség világosságába, Platón barlangjának sötét homályából az önkéntes szolgaságból való felszabadulás fényébe kell vezetnie. (Manuel Cruz, filozófus)