Amit Németh művel, az költői tudatarcheológia, a felszín, a léttér és a létet átható és felemésztő mélység párbeszéde. A tektonikai rétegezettség abban az értelemben is izgalmassá teszi a kötet szerkezettanát, hogy a korábbi kedvenc témák rétegei jól felismerhetőek maradnak: a test nemi szerkezete, a poszthumán horizont, az állati lét, az interdiszciplinaritás, a transzkulturalizmus, a trauma rétegei egy átfogóbb térpoétikai narratívába kerülnek, melynek tektonikai mozgásai szerencsére csak olvasói komfortzónánkat veszélyeztetik.
