Az emberi elme furcsa jószág… képeket tárol, figyel és álmokat kever a valósággal. Néha ébredés után zavartan pislogva próbáljuk helyre tenni az eseményeket, szétválasztva a valóságot a fantázia szülte filmkockák boldog, vagy éppen bénító pillanataitól.
A félelmek, életünk során felhalmozódott sérelmek gyűlnek a memória rejtett zugaiban, éles karmokkal kaparászva az értelem falát. Ha elég erősek vagyunk féken tudjuk tartani, de ha nem, akkor kiszabadul és minden, ami addig megszokott volt számunkra, a múlt ködébe veszve távolodik tőlünk és hétköznapjainkba beletapos a rémület…
Németh Balázs második kötetében elkísér minket egy olyan sötét világba, ahol az elnyomott elme démonjai utat törnek maguknak és elkezdődik „Az élet alkonya…”